Egy több tagállam által támogatott uniós kezdeményezés alapjaiban írhatja át a mezőgazdasági tápanyag-gazdálkodás szabályait. A javaslat szerint nem kellene automatikusan állati trágyával azonos módon kezelni a biogázüzemek melléktermékét, a fermentációs maradékot. Ez jelentősen növelheti a fermentációs maradék felhasználási lehetőségeit, ami erősítheti a biogázszektor gazdasági pozícióit.
Az európai műtrágyapiac átalakulása egyre szorosabban összefonódik a biogáz- és biometánszektor fejlődésével. Egy friss, több tagállam által is támogatott kezdeményezés arra mutat rá, hogy a fermentációs maradék szerepe jelentősen felértékelődhet a mezőgazdaságban. Ehhez pedig a jelenlegi szabályozási kereteknek is alkalmazkodniuk kell.
Az ügy az uniós agrárminiszterek március végi ülésének napirendjén szerepelt. Ezen egy olasz kezdeményezés nyomán több ország – köztük Magyarország, Franciaország és Hollandia – is amellett érvelt, hogy a fermentációs maradékot ne kezeljék automatikusan ugyanúgy, mint az állati trágyát. A vita hátterében egyszerre áll az európai műtrágyaárak emelkedése, az importfüggőség csökkentésének igénye, valamint az a törekvés, hogy a mezőgazdaság jobban építsen a körforgásos megoldásokra.
A jelenlegi szabályozás egyik kulcseleme, hogy az úgynevezett nitrátérzékeny területeken a szerves eredetű nitrogén kijuttatását szigorú korlátok szabályozzák. Ebbe a kategóriába tartozik a fermentációs maradék is, így ugyanaz a hektáronkénti felső határ vonatkozik rá, mint a trágyára. A kezdeményező országok szerint azonban ez a megközelítés már nem tükrözi a valós különbségeket.
A fermentációs maradék ugyanis feldolgozott anyag, amelynek összetétele és viselkedése eltér a nyers trágyáétól. A benne lévő nitrogén nagyobb része közvetlenül a növények számára felvehető formában van jelen, így hatékonyabban hasznosul. Ez azt is jelenti, hogy megfelelő alkalmazás mellett kisebb lehet a környezeti kockázat, miközben a gazdák pontosabban tudják igazítani a kijuttatást a növények tényleges igényeihez.
A javaslat lényege ezért az, hogy a szabályozás különbséget tegyen az állati trágyák és fermentációs maradék között, és nagyobb mozgásteret adjon a gazdálkodóknak. Egyes felvetések szerint akár az is elképzelhető, hogy a fermentációs maradék bizonyos esetekben közelebb kerüljön a műtrágyákhoz a besorolás szempontjából, ami jelentős változást okozna a felhasználásában.
Ez nemcsak agrárszakmai kérdés, hanem gazdasági és energetikai szempontból is fontos. A biogázüzemek működésének egyik kulcsa ugyanis a melléktermékként keletkező maradék hasznosítása. Ha ennek piaci értéke és felhasználhatósága nő, az közvetlenül javíthatja az üzemek gazdaságosságát, új beruházások indítását ösztönözheti.
A vita ugyanakkor nem mentes az ellentmondásoktól. A jelenlegi szabályozás mögött elsősorban környezetvédelmi megfontolások állnak: a nitrátkimosódás és a talajvíz szennyezésének megelőzése. Kritikus hangok szerint a fermentációs maradék sem kockázatmentes, és nem megfelelő alkalmazás esetén környezeti problémákat is okozhat. Ezért a szabályozás lazítása csak akkor képzelhető el, ha a változásokkal a mezőgazdasági gyakorlatok és az ellenőrzési rendszerek is képesek tartani a lépést.
Ráadásul a mostani kezdeményezés nem jelent azonnali jogszabály-módosítást; inkább egyfajta politikai jelzés az Európai Bizottság felé. A következő lépés várhatóan egy részletes hatásvizsgálat és az úgynevezett RENURE-megoldások továbbfejlesztése lehet: a Recovered Nitrogen from Manure (RENURE) kategóriába olyan feldolgozott szerves anyagok tartoznak, amelyek trágyából származnak, de már nem „klasszikus” trágyaként viselkednek.
Ide sorolhatók a szeparált és tisztított fermentációs maradék frakciók, az ammóniakinyeréssel előállított koncentrátumok, vagy az olyan feldolgozott anyagok, ahol a nitrogén nagy része már közvetlenül felvehető formában van jelen. Ezzel a megközelítéssel az EU közelíteni próbálja a feldolgozott szerves anyagok szabályozását a műtrágyákéhoz.
A tét nem kicsi: ha a fermentációs maradék valóban önálló kategóriát kap, az alapjaiban alakíthatja át a tápanyag-gazdálkodást Európában. Egy ilyen lépés egyszerre csökkentheti a külső műtrágya-függőséget, erősítheti a körforgásos gazdaságot, és új lendületet adhat a biogáz- és biometánszektornak.