Az európai műtrágyapiacon tapasztalható bizonytalanságra és a talajok romló állapotára a biogázüzemek mellékterméke is egyszerre megoldást nyújthat. Egy iparági levél azt írja le, milyen szabályozási és piaci akadályokat kell lebontani ahhoz, hogy a fermentációs maradék vagy biogáz trágya kulcsszerepet kaphasson a fenntarthatóbb mezőgazdaság felé vezető úton.
A műtrágyák importfüggősége, az árak ingadozása és a talajok romló állapota egyszerre helyezi nyomás alá az európai mezőgazdaságot, és ezt csak tovább erősíti a közel-keleti háború műtrágyaellátásra gyakorolt hatása.
Ebben a helyzetben fordult az Európai Biogáz Szövetséget (EBA) vezető Harmen Dekker Christophe Hansen mezőgazdasági és élelmiszerügyi biztoshoz, valamint Wopke Hoekstra klímapolitikáért felelős uniós biztoshoz. A levélben az EBA vezérigazgatója a biogáztermelés melléktermékére hívja fel a figyelmet, mivel a biogáz trágya meghatározó lehet a problémák kezelésében.
A dokumentum egyik központi üzenete, hogy az Európai Unió jelenlegi műtrágyaellátása sérülékeny. A külső beszállítóktól való függés nemcsak az árakat teszi kiszámíthatatlanná, hanem közvetlenül érinti a gazdák versenyképességét és a termelés biztonságát is. Eközben a fosszilis alapú műtrágyagyártás maga is komoly kihívásokkal néz szembe, hiszen fokozottan energiaigényes, ráadásul egyre erősebb dekarbonizációs nyomás nehezedik rá. Mindezt súlyosbítja, hogy az uniós talajok jelentős része rossz állapotban van, ami hosszabb távon akár az élelmiszer-termelést is veszélyeztetheti.
Ebben a környezetben a fermentációs maradék vagy biogáz trágya (digestátum) – vagyis a biogázüzemekben keletkező, tápanyagokban gazdag anyag – egyre inkább a műtrágya stratégiai alternatívájaként jelenik meg. Használata csökkentheti az importfüggőséget, mérsékelheti az üvegházhatású gázok kibocsátását, és hozzájárulhat a talajok állapotának javításához. A levél szerint ugyanakkor ahhoz, hogy ez valóban működjön, több akadályt is le kell bontani.
Az egyik legnagyobb probléma a szabályozás széttagoltsága. Jelenleg az egyes tagállamok eltérően kezelik a digestátum piacra jutását és felhasználását, ami jelentős adminisztratív terheket okoz. Sok esetben még mindig hulladékként tekintenek rá, ami jelentősen rontja a piaci megítélését. A javaslat szerint ezt egységesebb uniós keretekkel lehetne kezelni, amihez elkerülhetetlen a már meglévő szabályozás felülvizsgálata és egyszerűsítése.
A dokumentumban Harmen Dekker arra is kitér, hogy a fermentációs maradék használata környezeti szempontból kedvezőbb lehet a hagyományos műtrágyáknál. A növények hatékonyabban tudják hasznosítani a benne lévő tápanyagokat, így kisebb a kimosódás kockázata, miközben javul a talaj szerkezete és biológiai aktivitása is.
Az is a fermentációs maradék mellett szól, hogy a benne található tápanyagok jobban hasznosulnak, mint a klasszikus műtrágyákban lévők. Így használatuk kisebb környezeti veszteséggel jár, ami nagyobb rugalmasságot várna el a szabályozástól a kijuttatható mennyiségek tekintetében, hogy a gazdák a növények tényleges tápanyagigényéhez igazítsák a felhasználást. Ez az EBA vezérigazgatója szerint a digestátum és a hagyományos műtrágyák nitrogéntartalmának eltérő kezelését indokolná. Ennek ellenére a jelenlegi szabályozás sok esetben nem teszi lehetővé, hogy a gazdák teljes mértékben kihasználják ezt a potenciált, például a kijuttatható mennyiségekre vonatkozó korlátok miatt.
Az EBA vezérigazgatója a gazdák támogatását is fontos szempontnak tartja. A biogázüzemek és az azokhoz kapcsolódó technológiák – például a tárolás és a kijuttatás – jelentős beruházást igényelnek. A levél szerint ezek ösztönzése nélkül nehéz lesz növelni a biogáz trágya mennyiségét és elérhetőségét a piacon. Ehhez a közös agrárpolitika és más uniós források szerepe is kulcsfontosságú lehet.
Az alapanyagellátás szintén kritikus kérdés. Jelenleg az állati trágya és a biológiai hulladék csak kis részét dolgozzák fel anaerob lebontással Európában, miközben ebben jelentős tartalékok vannak. Ha a cél valóban a műtrágyák kiváltása és a körforgásos gazdaság erősítése, akkor több szerves anyagot kell ebbe az irányba terelni, megfelelő ösztönzőkkel és hulladékgazdálkodási megoldásokkal.
A dokumentum arra is rámutat, hogy a jövő nemcsak az alapanyagok újrahasznosításáról szól, hanem az ezekből előállított fejlettebb termékekről is. A fermentációs maradékból készülő úgynevezett bioalapú műtrágyák egyre versenyképesebbek lehetnek; különösen, ha a hagyományos, energiaigényes gyártási eljárások kiváltásáról van szó.
„Mindezek a tényezők alapot adhatnak a döntéshozóknak ahhoz, hogy felgyorsítsák az európai, hazai alapokra épülő szerves műtrágyaipar kiépítését” – összegez Harmen Dekker, aki a levélben kitér arra is, hogy a biogáz a mezőgazdasági és ipari rendszerek összekapcsolásának egyik kulcseleme is lehet.
Amennyiben a szabályozási, finanszírozási és piaci feltételek megfelelően alakulnak, az nem csupán az európai műtrágyaellátásban értékelheti fel a fermentációs maradékot, hanem idehaza is. Természetesen ez a hazai biogáz- és biometánszektort is jelentős mértékben érinti majd, ezért továbbra is figyelemmel kísérjük és be is mutatjuk a digestátum európai megítélésének, szabályozásának és integrálhatóságának aktuális fejleményeit egyesületünk hírei között.